A debreceni református nagytemplom a város legdominánsabb épülete

A debreceni református nagytemplom Debrecen legjellegzetesebb épülete. A Kossuth tér és a Kálvin tér közt áll, a belvárosban. A templom a Magyarországi Református Egyház jelképe, miatta nevezik a várost gyakran „kálvinista Rómának”. 1500 m²-es alapterületével az ország legnagyobb református temploma; ezenkívül a magyarországi református templomok közül ennek van a legnagyobb harangja. A templom 1805 és 1824 között épült, klasszicista stílusban. Helyén már a középkorban is templom állt, de az leégett. Helyébe gótikus stílusú csarnoktemplom, az András-templom épült 1297 és 1311 között, alapterülete kb. 16×43 méter volt; négy főoltárával sejteti, hogy a Tiszántúl legnagyobb temploma lehetett. Ez a templom 1564-ben leégett. A templom megfeketedett falai 62 éven át állottak pusztán, újjáépítésüket Bethlen Gábor vezetésével indította el a már protestáns város 1626-ban. Rákóczi György támogatásával az építkezés 1628-ban befejeződött. 1628. november 26-án a debreceniek az új András-templomban gyűltek össze. A templom arculatát alaposan megváltoztatták. Téglapillérekkel alátámasztott gerendás famennyezetet kapott, tornyát széles kőpárkány díszítette. A cserepes sisakkal fedett favázas tornya tetején Rákóczi György költségére készített aranyos gomb fénylett, ott mutatta az idő múlását a Rákóczi adományozta óramű is. A templomot körülvevő cinterem sarkában, 1642-ben építették fel a vakolatlan téglás Verestornyot, amelyben elhelyezték azt az 56 mázsás harangot, melyet időközben fejedelemmé választott I. Rákóczi György öntetett, a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból, a németprónai születésű Johan Regner gyulafehérvári harangöntő műhelyében 1636-ban, és Debrecennek ajándékozta.