Központi Vásárcsarnok

A Nagycsarnok (hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok, egyéb nevei: Vásárcsarnok, Fővám téri központi vásárcsarnok) Budapest legnagyobb vásárcsarnoka, amely Budapest IX. kerületében, a Fővám tér 1-3. alatt található. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Utóbbit később (egészen napjainkig) szemétszállításra használták. Duna felőli rácsos bejárati kapuján keresztül a 4-es metróhoz kapcsolódó villamosvágány-süllyesztésig jól látszott a csarnok felé vezető hosszú folyosó. A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt. Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt. A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját. Forrás: Wikipédia