Söjtör 1513 előtti birtokosai még a hasonló nevű nemzetségből származó Hahótiak voltak. Egyik águk már az Anjou-korban a Söjtöri nevet viselte, tehát a faluban laktak. Nem tudjuk, hogy maga a ma már csak megmaradt védőárka révén érzékelhető kastélyuk mikor épült. A hasonló méretű, formájú és elhelyezkedésű castellumokkal nagyjából 1400 tájától számolhatunk.

A jellegzetes négyszögletes árokkal övezett középkori kastélyhely a 16. században a jómódú, Zala megyének több alispánt is adó Hásságyiak castelluma volt. 1549-ben Hásságyi Farkas lakhatta, mert a szolgáit akkor itt írták össze. 1569-ben pedig Hásságyi Imre nemesi udvarházaként írták össze a hozzá tartozó majorral, magtárral és kertekkel együtt. Talán Kanizsa 1600. évi török kézre kerülése után hagyhatták el lakói? Mindenesetre a török hódoltság idején, de legkésőbb azt követően az épület megszűnt létezni, a 18. századi térképek már nem jelzik. Az 1845-ben készült második katonai felmérés viszont szépen ábrázolja a négyszögletes vizesárkot.

A Göcsej neves kutatója, Gönczi Ferenc népköltési gyűjteményében söjtöri forrásmegjelöléssel, egy a Kastélyhely-dűlőt idéző mondát jegyzett fel:
„Valamikor régen, a tatárjáráskor volt a Válicka patak mellett egy púp, azon egy maradék kastély, abba lakott egy úr, egész családjával. A családja a tatárok elől elmenekült, csak ő maradt otthon meg a felesége, és mikor a tatárok hozzájuk betörtek, a kéménybe bújtak el, ahol a tatárok nem találták meg őket, és így életben maradtak. A felesége meg egyszer kenyeret sütött, és mikor azokat a kemencébe vetette, észrevette, hogy a tatárok visszatértek. Sietségébe hamarosan feltárta az ajtót, és amögé húzódott. A tatárok a kenyérbe nyársot böködtek, és próbálták, hogy jó-e. Persze még nem volt kisülve, aztán azonnal elmentek. A remegő asszonyt az ajtó mögött nem vették észre, így hát megmenekült a biztos haláltól.”

Légi fotó: Civertan

Kapcsolódó oldalak:
http://www.aerialphotoshungary.com/ | http://www.legifoto.net/

1 |