Almásy László, a közismert Szahara-kutató szerencsés időpontban született: gyermekkora arra az időre esett, amikor az autók és a repülőgépek technikai fejlődése megindult. A technika újdonságaira fogékony ifjú repülőmodelleket épített, majd 1911-ben nekilátott elsajátítani a repülés gyakorlatát is. 1914-ben már saját repülőgépével (Farman-III) repült Rákosmezőn. Az I. világháborúban önként jelentkezett a monarchia légierejébe, harcolt a Balkánon, valamint az olasz területek felett.

A háború befejezése után a repülés háttérbe szorult, így az osztrák Steyr-gyárnál helyezkedett el. 1926-ban figyelemfelkeltő utat tett a gyár gépkocsijával Alexandriától Szudánig; ekkor kedvelte meg örökre a sivatagot. Távlati célként jelölte meg a repülőgép felhasználását a sivatag kutatásában. Ezzel kezdődött meg kalandjainak sorozata!

1931-ben az angol Mollins kapitány autós expedíciót tervezett – szaharai kitérővel – Fokföld irányába. Almásy megegyezett Mollinsszal, hogy Kairóban csatlakozik hozzájuk repülőgéppel, s útba ejtik az Uweinat-hegységet is. Almásy saját pénzen vásárolt Angliában egy használt De Havilland Moth típusú gépet, melyen társával, gróf Zichy Nándorral London–Nürnberg–Bécs–Szombathely-útvonalon repültek Budapestre. Tervük szerint a Földközi-tenger kerülésével, Törökország, Szíria és Libanon érintésével jutottak volna Egyiptomba, Kairóba. A kisteljesítményű (80 LE) géppel szerencsésen átkeltek a délkelet-törökországi Toros (Taurus) hegységen, de Aleppo (Szíria) mellett egy viharban kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. A gép összetört, így nem tudtak csatlakozni Kairóban a társaikhoz.

Almásy azonban nem adta fel. Egyiptomban munkát vállalt, feltérképezte a Nílus és Líbia között elterülő sivatagot, s közben újabb repülő-expedíciót szervezett. Ennek nyomán 1932-ben megpillantotta, felfedezte fölülről a vágyott célt, a legendás Zarzura-oázist. (1933-ban már gépkocsival jutottak el oda).

A cikk forrása és folytatása >>itt

Kapcsolódó oldalak:
http://legiregeszet.lap.hu/ | http://legifoto-konyv.lap.hu/