A Kolontárt védeni hivatott -újonnan épülő- gát építési kivitelezőjének megbízásából repültünk a hírhedté vált terület fölé. Herendig felrakott ajtóval utaztunk, majd ott a porcelángyár mellett lévő focipályán leszállva, kollégánk lekapta az én oldalamon lévő nyílászárót, majd elballagott vele a közeli kocsmába, hogy addig se fagyoskodjon, míg mi vissza nem érünk Kolontárról.

-Elég szürreális jelenet lehetett, mikor a derék kocsmáros megkérdezte, hogy mi az a hóna alatt, s barátunk a legnagyobb természetességgel válaszolta: „Ez egy helikopter ajtó, fél deci konyakot kérek az olcsóbbikból!”-

Amikor elértük a célterületet, nekiláttam a fotózásnak. A nagy hó ápol és eltakar, gondoltam magamban, hiszen a fehér lepel alatt nem látszott az amúgy még mindig teljesen vörös elszíneződés, ami megmérgezte a környező vidéket.

A tározó és Kolontár közé, 1,5 km hosszú gátat építenek, ami vélhetően megvédi az esetleges, újabb vörösiszap áradattól a települést. Ahogy laikusként meg lehetett állapítani, nem alaptalanok a félelmek, melyek szerint további problémákat okozhat a tározó, hiszen hatalmas repedéseket láttunk a még át nem szakadt falain is.

Ami viszont megdöbbentett és vérlázító, hogy a tározó közvetlen közelében lévő Torna-patakba ömlik a tisztítatlan vörös borzalom.

Az aznap készült fotók egy része >>itt megtekinthető

Mikor végeztünk, vissza mentünk Herendre az ajtót szorongató kollégáért majd elindultunk haza.

Útközben plexin keresztül sikerült pár szép képet csinálnom a behavazott Veszprémről.

A Veszprémről készült képek megtekinthetők >>itt

Összesen két órát repültünk, egyébként nagyon erős, viharos szélben, ami a Bakony lábánál nem volt éppen kéjutazás.

1 |