Légifotók Kőbányáról a lap alján láthatók!

Budapest X. kerülete, összefoglaló nevén Kőbánya (németül Steinbruch) a főváros pesti oldalán elhelyezkedő kerület. A sík terület városképéből kiemelkedik a Szent László-templom Zsolnay kerámiával fedett tornya. A lakótelepek mellett kertvárosias és szerény külvárosias részek egyaránt megtalálhatók a kerületben.

A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőérként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történik, melyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.

Kőbánya területén már a 17. század elejétől intenzív bányászat folyt, amit a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelt az idők során. Kőbányai alapanyagokból épült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, valamint az Egyetemi Könyvtár, és a Lánchíd pilléreinek egy része. 1890-ben a veszélyes bányászat miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.

A kőfejtés mellett a téglagyártás és a szőlőtermesztés is virágzott Kőbányán a XIX. század derekán. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. Kőbánya két szőlőhegye az Ó- és Új-hegy voltak. Az Ó-hegy legmagasabb pontján (148 m) épült fel a romantikus stílusú Csősztorony, hogy a szőlőültetvényeken történt garázdálkodásokat megakadályozására. Havas József, az Óhegyi szőlőkertek tulajdonosa 1859-ben eladta szőlőjét Perlmutter Jakabnak, akitől Dréher Antal 1862-ben vette meg a szőlőt.

A hatalmas pincerendszerek, melyek a bányászatból maradtak fent, segítették a helyi sörgyártás kialakulását. A legnagyobb pincerendszer a Kőrösi Csoma Sándor út és a Kolozsvári utca találkozásánál kezdődik, s a teljes hossza körülbelül 33 km.

Az 1800-as évektől kezdve számos gyár létesült Kőbányán. Itt épült egykoron Széchenyi István malma is. Az 1838-as nagy pesti árvizet követően jött létre a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, vagyis a Drasche-téglagyár. Az első kőbányai sörgyárak 1850-es években jöttek létre. Ekkor kezdte meg működését a Kőbányai Serház Társaság, a Perlmutter, a Barber és a Klusemann-féle sörfőző.

A kőbányai sertéskereskedelem története a 1840-es évekig nyúlik vissza. Ekkor alapította az első sertésszállást Schreyer Antal, aki kapcsolatot teremtett a németországi és bolgár sertéskereskedőkkel. Az 1847-ben megnyitott Budapest-Cegléd vasútvonalnak megállója létesült Kőbányán. Ez hozzájárult mind a sertéskereskedelem fellendüléséhez, mind a terület benépesüléshez. Pest város helytartótanácsa 1856-ban elrendelte a szállások áttelepítését a Ligettelekről a vasút túloldalára, a mai Szállás utca környékére, ahol olcsó telkeket árultak a kereskedőknek. A legnagyobb telepek a Mázsa tér környékén voltak. 1858-tól állandó sertés- és szarvasmarhapiac létesült. A virágzó sertéskereskedelemnek végül az 1895-ös országos sertésvész véget vetett véget, melynek emlékét számos helyi utca és tér neve jelzi.

Az Ó-hegy és az Új-hegy környékén fekvő földeket az 1850-es években kezdték kiparcellázni, s ettől az időtől kezdve kezdett fejlődni a terület. 1873, Budapest egyesítése után rohamosan megindult a fejlődés és a lakosság számának növekedése. 1869-ben még csak 4.353-an, 1910-ben már 51.034-en éltek a kerületben. A népességnövekedésnek azonban megvoltak az árnyoldalai is: az egész fővárosban Kőbányán volt a legrosszabb az iskolai helyzet, mindössze három iskola működött a kerületben. 1907-ben alapították meg a mai Szent László Gimnáziumot, mely 1915-ben nyitotta meg kapuit a Lechner Ödön által tervezett épületben.

Kőbánya területén több nagy szemétlerakó is volt, ezek nagy részét mára megszüntették, például az Újhegyi lakótelep is egy feltöltött szeméttelepre épült. 1896-ban épült a kerületben a sokáig Közép-Európa legnagyobb börtönének számító Budapesti Gyűjtőfogház. 1906-ban alapította meg Richter Gedeon híres gyógyszergyárát a Cserkesz utca 69. szám alatt. 1926-ban 101-en, az 1960-as évek végén már 3.800-an dolgoztak a gyárban.

Az 1950. január 1-jén létrejött Nagy-Budapest és Kőbánya a város belső kerületévé vált, ide került Budapest mértani középpontja is. Ezzel egyidejüleg a régi kerületek határai is megváltoztak kisebb-nagyobb mértékben, ekkor csatolták át a X. kerülettől a Hungária körúttól nyugatra eső területet a VIII. kerülethez.

A kerület lakásproblémáit az 1970-es és 1980-as években a kerület különbőző pontjain épült lakótelepekkel próbálták megoldani.

Forrás: Wikipédia

http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=2736