Kőtengerre magyar!

Mottó: Vasárnap ránduljunk ki

Valószínűleg több megrögzött utazó kitűzött célpontjai között fellelhető egy-egy olyan helyszín, melynek felkeresését éveken át halogatja. Számomra a Káli-medence kőtengereiből a szentbékkállai mágikus hely meglátogatása tolódott sokáig, egészen addig amíg egy kósza hír el nem jutott hozzám, miszerint néhányan úgy vélik, hogy ha a kövekből hazavisznek darabokat, akkor az emelkedett energiájú tájegység souvenirje otthon a lakásban is csodálatos feltöltődést okozhat.

Rémületemben a fogyó kövek miatt vettem előre a nyári túracélpontjaimban a Balaton-felvidék egyik legértékesebb gyöngyszemének, a Káli-medencének kőtengereiből a szentbékkállai kőhát hatalmas szikláit. A falu, Szentbékkálla nevét Szent Benedektől eredeztetik, akinek szerzetesi fiai sokat tettek a Kál és Vérbúlcsú ivadékok megmentéséért, ezért erre emlékezve a település első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték.

Érdemes belegondolnunk, hogy a történelem során mi minden összpontosult e csodálatos helyen: kolostor és kora Árpád-kori település épült, ma is látható a püspöki palota romja és egy ma már nem működő hegyi forrásvízre alapozott fürdő, melyek mind arra utalnak, hogy nem hétköznapi környezetben látogatható meg e természeti érték.

Egy kis geológia: a kőtenger keletkezésében nagy szerepet játszottak azok a hévizes források, melyek a vulkanikus utóműködés alatt törtek fel és ez a rendkívül forró víz a Pannon kor tengerének fehér homokját kemény kőhalmazzá cementálta, hordta egybe. A kőhát szikláinak első alakítója az időjárás volt, melyet később a malomkő bányászat is formált.

A településre érkezőket korrekt irányítás vezeti a kvarchomokkő sziklák alatti parkolójába, ahol érkezésemkor a legelső meglepetést egy ott parkoló oldtimer automobil csoport látványa okozta, hiszen rögtön felmerült bennem a kiűzendő kisördög, vajh’ sofőreik maguk miatt jöttek, vagy koros autójukat szeretnék e különös energiájú helyen tuningolni. Magányosak e helyt nem leszünk – láttuk be útitársaimmal – miközben a régi autók alkatrészeinek feljavításáról élcelődve kaptattunk fel a dombra.

A látványos kőalakzatok tömegeket vonzanak, így ismert kirándulóhelyként vált - különösen az Ingókő miatt – turistalátványossággá. Vegyes a látogatóközönség, így pl. együtt érkeztünk egy kutyás hölggyel, majd később láttam őket távozni is, úgy tűnt - kutyabajuk.

Amiért mi Fülöp János radiesztéta barátommal jöttünk, egyrészt hogy ő megkeresse a híres energetizáló hely energiavonalainak metszéspontjait, valamint azért hogy magam is feltöltődjek pozitív energiával. A szentbékkállai kőtenger központi helye egy hatalmas tölgyfával árnyékolt rész, ahol érkezésünkkor mintegy hatvan ember egy vezető irányító segítségével meditációs gyakorlatot végzett. (Mint később kiderült, egy másik irányító segítségével a nap folyamán megismételték a meditációt).

A kőháton az átlagosnál jóval szélesebb és nagyobb energiatartalmú Szent György sávok találhatók, melyek kereszteződési pontjain, az un. kultikus Szent György sávban próbáltam „energikusabbá” válni. Kollégám által kijelölt helyen közel a tölgyfához „töltőre” tettem magam, és csendben érzékelve a jövés-menést csatlakoztam a meditálókhoz. Ültem, mint a többiek törökülésben, térdemen felfelé nyitott tenyérrel az árnyékot adó tölgyfa alatt. Kedves fa a tölgyfa, szeretem, mivel pozitív energiával rendelkezik és aurája pozitív polaritású.

(Csak egy kérdés: a kullancsok tudnak a tölgyfa nagyméretű pozitív energiájáról?) Így ebben a „töltőtérben” lassan múlattam az időt. Bár egyáltalán nem volt csend, de egyszerre csend lett és az járt a fejemben hogy tulajdonképpen én egy zsákfalu végén a kertem mélyén pihenek – onnan s innen nem sietek tovább, hiszen nincs tovább. Tényleg „állni látszott az idő” melynek nyilván okozója a hely szépsége, érdekessége és sajátos hangulata. Jó volt potyautasként együtt meditálni egy ismeretlen csoporttal, akik szintén a különleges test-és lélekregeneráló hatása miatt keresték fel a szentbékkállai kőtengert.

Az autó felé sétálva, - Fülöp János barátom szerint a meg növekedett aurámmal - kerülgettem a kövekben kialakult lencsék apró tavait, mikor eszembe jutott, vajh’ hány ilyen gyógyító pontot használhattak eleink az évszázadok során magányosan, egy-egy kőbe burkolózva.
Üzenet: Hé vándor! Ha elment az eszed és elviszed a követ, akkor gondolj arra, hogy unokáidnak kő kövön sem marad.

László János

Kapcsolódó oldalak:
http://internet.lap.hu/ | http://mezei-noveny.lap.hu/

 
Szóljon hozzá Ön is!

Felhasználónév: (max. 20 karakter)


E-mail cím: (nem jelenik meg az oldalon, max. 100 karakter)


Hozzászólás: (max. 1000 karakter)

Ellenőrző kód: Kérjük írja be a két szám összegét! 13 + 58