Sokan kérdezik, hogy a 100. 000 légifotó készítése során mi volt a legérdekesebb munka, vagy kaland, ami minket a Civertant , a légifelvételek készítőit érintette. Először az jutott eszembe, amikor egy fürdőhely közelében fekvő szálloda attól tette függővé a légifotózás időpontját, hogy a medence mellett mikor nyílik a rózsabokor.

Megkérdeztem, hogy mekkora rózsáról van szó. Kiderült, hogy négy nyugágynyi méret, na akkor mondtam azt a mondatot, amit a pilótáim szoktak, mikor kérem, hogy ereszkedjünk lejjebb: hogy ez repülőgép, és nem tengeralattjáró. Most hirtelen az jutott eszembe, hogy nem volt könnyű feladat a Hilton épületébe beékelt Domonkos kolostor maradványairól légiképeket készíteni, mivel talán az egész olyan 4-5 méteres rés az épületen, és a repülőgép több mint 170-el megy.

Végül is sikerült 6 körből teljesíteni a feladatot. De olyan is volt, amikor majdnem egy órán át nem találtunk Szakcs alatt egy római település nyomaiból semmit, aztán távoztunkban felfedeztük őket. Olvastuk az újságban, hogy egy elsüllyedt Mátyás-korabeli kőszállító hajó az alacsony Duna vízállás miatt kilátszik a vízből. No ezt is kerestük egy darabig, mire megleltük. Aki még nem ült kisrepülőn, nem tudja, hogy sokkal nehezebb kilátni belőle, mint egy autóból, de hát ez csak akkor lesz világos, ha már mindenki kipróbálta…

A repülés pillanatai közt az volt legérdekesebb, mikor ezt a pár méteres repülőt hátul verte az eső, elöl meg még nem esett, és megpróbáltunk elmenekülni a víz elől.

Kapcsolódó oldalak:
foldvarak.lap.hu | magyarfotos.lap.hu
legifoto-konyv.lap.hu | legiregeszet.com

1 |