Természetesen nem egy, hanem több ilyen repülő élményem van, és érdekes módon ezek mindig időjárással kapcsolatosak, ami vagy azért mert szép tiszta idő volt, vagy azért, mert menekültünk a vihar elől. Volt olyan, amikor Dél-Dunántúlra mentünk légi fotózási feladattal, és úgy repültünk pár percig az eső elől, hogy a gép hátulján ahol én ültem, esett az eső, az elején pedig egy csepp se volt a pilóták előtti ablakon.

Ez a távolság nincs két méter, így gyakorlatilag együtt haladtunk az esővel. Mi győztünk, mert elmaradt mögöttünk. A tökéletes több tíz km-es látás elég ritka a Kárpát-medencében, de szerencsére volt benne részünk. Ez különösen akkor érdekes, ha hegyek fölött repülünk jó magasan, és a hegyek mögött még hegyek, és még hegyek mint fűrészfogak meredeznek előttünk.

A Tokaji Tévéadótornyot fényképeztük úgy, hogy ahogy fordultunk a Tisza felöl, mindig belementünk a nagy tejfölbe, azaz felhőbe, ahol 20-30 mp-ig nem lehet tudni, hogy merre járunk, és majd kirepülve a felhőből vakító súrolófényben tudtam tovább légi felvételeket készíteni. Az is nagy élmény, fent hallgatni a többi repülőt, hogy ki merre megy, milyen céllal, érezve azt, hogy nem vagy fent egyedül a levegőben. Néha lehet látni, hogy egy-egy kolostor rom légi fényképezése során az ott tartózkodó turisták visszaintegetnek nekünk, mintegy jelezve, hogy irigyelnek minket a repülés öröméért.

Kapcsolódó linkek:
legifoto-konyv.lap.hu | legivideo.lap.hu

1 |