Vitéz Tobak Tibor hadnagy (Budapest, 1921. november 24. – Budapest, 2001. január 8.) magyar vadászpilóta.

1921. november 24-én született Budapesten. Iskoláit is itt végezte. Szülei orvosnak szánták, még azt sem engedték meg neki, hogy vitorlázógéppel repüljön. Ennek ellenére 1939-ben érettségi után jelentkezett a Repülőakadémiára, de csak 1 évvel később vették fel, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalaphoz. Itt kapta közismert becenevét: Cica. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá.

Először Mátyásföldre helyezték, legjobb barátjával Cserny Miklóssal (Lapos) együtt, az 5/I. Vadászrepülő pótosztályhoz. Csak CR 42-vel repülhettek valamennyit, messerről egyelőre nem is álmodhattak, mert azt csak az repülhette, akinek volt már legalább 20 órája Héján, őket Héjára még ki sem képezték, nemhogy 20 órájuk lett volna. Csak akkor kaptak Héja kiképzést, amikor 1944 áprilisában Kolozsvárra helyezték őket futtárrepülőnek és az ottani vadászszázad parancsnoka (Pottyondy László) jóindulatból segített ebben. Júniusban végre sikerült áthelyeztetniük magukat messer tanfolyamra (ugyancsak Pottyondy segítségével) Pápára.

Július 27-én jelentkeztek a Pumaszálláson a 101. Puma vadászrepülő osztálynál, Veszprémben. Lapos a 101/1. Zongorához került, míg Tobak Cica a 101/3. Drótkeféhez. Első bevetését augusztus 7-én repülte. Balszerencsés bevetés volt, Molnár Laci ekkor halt hősi repülőhalált. Az amerikai szezont megúszta sebesülés nélkül, légi győzelmet nem aratott. A szovjetek ellen már több szerencséje volt 4 légi győzelmet aratott. Kétszer sebesült meg, először december 22-én egy Jak lövedékeitől a kezén és a lábán, alig tudott eljutni Veszprémbe. Hosszas kórházi kezelés után 1945. február végén került vissza a Pumákhoz. Március 10.-től újra repülhetett bevetést. Egészen április 16-ig, amikor gépét egy Mustang szétlőtte, a gép kigyulladt és Cicának ugrani kellett, arca csúnyán megégett. Ez volt a 72. egyben utolsó bevetése. Május elején tért vissza újra a Pumákhoz , miután megszöktették a kórházból. Május 4-én a 101-esek felgyújtották megmaradt gépeiket és 5-én megadták magukat az amerikaiaknak.

1945. szeptember-október folyamán tért haza. Természetesen őt sem várták tárt karokkal, nem kellett válogatnia az állásajánlatok közül. 1949-ben behívták az új légierőhöz, Kecskeméten, majd Szolnokon oktatta a Néphadsereg pilótanövendékeit. 1951-ben letartóztatták, és az egykori Puma pilóták koncepciós perében 10 év börtönre ítélték, melyből 6 évet le is töltött. 1956 nyarán szabadult, részleges rehabilitálása után új szakmát kénytelen tanulni, villanyszerelő lett. Az egykori katonatisztet szervezőkészsége az átlag fölé emeli, így hamarosan a 43. Állami Építőipari Vállalat csoportvezetőjeként dolgozott. 1981-ben nyugdíjazták. A rendszerváltás után rehabilitációja folytatódott, előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő. A Magyar Veterán Repülők Egyesületének alapító elnöke. Ő a Pumák krónikása, könyvei, cikkei bemutatják a Magyar Királyi Honvéd Légierő és a Pumák bátor és sokszor veszteségteljes harcait.

2001. január 8-án váratlanul hunyt el. Csatlakozott a háborúban hősi halált halt és a háború után elhunyt bajtársaihoz. Mivel öregkorában a repülés mellett a Velencei-tavi horgászat is szenvedélyei közé tartozott, hamvait egy repülőgépről a Velencei-tóba szórták, így véve búcsút tőle.

Forrás: Wikipédia

Kapcsolódó oldalak:
www.legifoto.blogter.hu | www.legiregeszet.com