Debrecen, Református nagytemplom

A debreceni református nagytemplom Debrecen legjellegzetesebb épülete. A Kossuth tér és a Kálvin tér közt áll, a belvárosban. A templom a Magyarországi Református Egyház jelképe, miatta nevezik a várost gyakran „kálvinista Rómának”. 1500 m²-es alapterületével az ország legnagyobb református temploma; ezenkívül a magyarországi református templomok közül ennek van a legnagyobb harangja. A templom 1805 és 1824 között épült, klasszicista stílusban. Helyén már a középkorban is templom állt, de az leégett. Helyébe gótikus stílusú csarnoktemplom, az András-templom épült 1297 és 1311 között, alapterülete kb. 16×43 méter volt; négy főoltárával sejteti, hogy a Tiszántúl legnagyobb temploma lehetett. Ez a templom 1564-ben leégett. A templom megfeketedett falai 62 éven át állottak pusztán, újjáépítésüket Bethlen Gábor vezetésével indította el a már protestáns város 1626-ban. Rákóczi György támogatásával az építkezés 1628-ban befejeződött. 1628. november 26-án a debreceniek az új András-templomban gyűltek össze. A templom arculatát alaposan megváltoztatták. Téglapillérekkel alátámasztott gerendás famennyezetet kapott, tornyát széles kőpárkány díszítette. A cserepes sisakkal fedett favázas tornya tetején Rákóczi György költségére készített aranyos gomb fénylett, ott mutatta az idő múlását a Rákóczi adományozta óramű is. A templomot körülvevő cinterem sarkában, 1642-ben építették fel a vakolatlan téglás Verestornyot, amelyben elhelyezték azt az 56 mázsás harangot, melyet időközben fejedelemmé választott I. Rákóczi György öntetett, a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból, a németprónai születésű Johan Regner gyulafehérvári harangöntő műhelyében 1636-ban, és Debrecennek ajándékozta. 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok súlyosan megrongálták a templomot. 1802. június 11-én a város tűzvészeinek egyik legnagyobbika, mely a város egyharmadát elhamvasztotta, elérte a templomot is. A harang a tartóállványokon lesüllyedt a torony aljára. A hőségtől áttüzesedett harangot menteni akarták és vízzel locsolták, amitől megrepedt. 1873-ban újraöntötték, de kireszelték belőle Rákóczi jelmondatát – „Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei.” (Nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené), és elhelyezték a kollégium oratóriumában. Az új templom építésével 1803-ban a város Péchy Mihályt bízta meg. Péchy újszerű terveit elvetették, a mások által elkészített tervek hatására Péchy is konzervatívabb terven dolgozott. Időközben a bontás elérte a középkori alapokat, melyet a költségkímélés hatására újra felhasználhatónak ítéltek. Péchyt elkedvetlenítette az ócska alapokhoz való ragaszkodás, illetve a tervek nélküli építéshez hozzákezdő Litsman József építőmester munkája. A végső terveket így Thaller József építész készítette el, így folytatódott a munka 1805-ben. 1808-ban részben Péchy tervei alapján folyt az építkezés Rabl Károly vezetésével. Péchy eredeti terveiben kereszt alaprajzú templom szerepelt, tornyai közt kupolával, de ez pénzügyi okok miatt nem valósult meg. A bal oldali torony 1818-ra készült el, a jobb oldali (keleti) pedig 1821. augusztus 6-án. A tornyok 61 méter magasak. Mivel az eredeti tervekben szereplő kupola nem épült meg, a két torony közt esztétikai szempontból kedvezőtlen üres hely keletkezett. 1823-1824-ben a timpanon mögé díszes frontgalériát építettek Rábl Károly tervei alapján. 1819-től már használták a templomot, de csak 1823-ra fejezték be az építkezést. Forrás: Wikipédia