Művészetek Palotája (MŰPA)

A Művészetek Palotája (MŰPA) Budapest legfiatalabb, a 21. század eleji igényeknek maradéktalanul megfelelő, többfunkciós kulturális létesítménye. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat. A Palota a pesti Duna-part déli, korábban elhanyagolt részén, a Lágymányosi híd mellett épült, a Nemzeti Színház szomszédságában. A 10 000 m²-t meghaladó alapterületű ház három év alatt készült el, 2005. március 14-én nyitották meg a közönség számára. Teljes területe 64 000 m². Az épület külső megjelenését az egyszerű vonalvezetés, a díszítőelemek szinte teljes hiánya és a hatalmas, egybefüggő üvegfelületek jellemzik. Belső terei tágasak, jól áttekinthetők; a funkciónak megfelelő igényes tervezéssel, természetes anyagok felhasználásával készültek. A tervezés a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda munkája, felelős tervező: Zoboki Gábor vezető tervező. A létesítmény három fő egységből áll. Központi része a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, keleti oldalán a Fesztivál Színház helyiségei, a Duna felőli nyugati oldalán a Ludwig Múzeum kiállító- és előadótermei nyertek elhelyezést. A három nagy részegység közös, impozáns, magasra nyúló előcsarnokából az üvegfalak révén állandó kilátás nyílik a külvilágra és a szomszédos Nemzeti Színházra. A létesítmény sokrétű használatát számos többfunkciós helyiség is segíti. A Művészetek Palotája állandó lakói: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár, a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház. Forrás: Wikipédia