A gótika az érett középkor művészetének egyik irányzata. Az elnevezést először pejoratív értelemben használták a reneszánsz korban, a sötétnek vélt középkor művészetét illették vele a fényesnek tartott antik művészettel szemben. Az akkori olaszokban mélyen élt a barbár pusztítások emléke, ezért goticónak, barbárnak mondták. Az elnevezést egyébként Giorgio Vasari óta használja a művészettörténet (csakúgy, mint az antikvitás kifejezést).

Számos vonatkozásban különbözik a középkor másik stílusirányzatától, a romanikától. Mivel egyes országokban a gótika eltérő időpontokban jelent meg, sokszor a két irányzat kortárs (nem beszélve a szintén kortárs iszlám s bizánci művészetről), tehát nem egymást váltották fel, még csak nem is átmeneti stílussal győzedelmeskedett a gótika a romanika felett. A kettő összehasonlítása és értékelése valójában egymás nélkül nehezen értelmezhető, mert ugyanannak a kulturális közegnek megnyilvánulásai. (lásd: középkori művészet)

A gótikát archeológiai kultúrának kell tekinteni. Egyrészt, mert emlékei részben elpusztultak, másrészt, mert a mai emlékek (főképp az épületek) a 19. században nem kerülték el a historizáló műemlékvédelem átépítéseit (például a budavári Mátyás-templom). Az archeológiai kultúrák megértéséhez pedig egyfajta szellemi rekonstrukciót kell végezni. Erre a célra jól használható kézikönyvek születtek.

Forrás: Wikipédia