Erzsébet-kilátó

Az Erzsébet-kilátó száz éve közismert kirándulóhely, mely Budapest legmagasabb pontján, a Budai-hegységbe tartozó kupola formájú János-hegy tetején, 527 méteres tengerszint feletti magasságon áll. A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy alacsony, fából készült emelvény állt, amit 1908-ban bontottak le. A kőből készített kilátótorony építését Glück Frigyes javasolta, majd gyűjtés indult az építkezéshez szükséges pénz előteremtésére, aminek során 51 000 korona gyűlt össze. A főváros közgyűlése 1907-ben elfogadta az építkezés tervét, és Schulek Frigyest bízták meg a tényleges tervek elkészítésével. 1908 tavaszán indult be az építkezés. Az építés vezetője Kluczinger Pál volt. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet puttonyos kocsikon szállították fel a Svábhegyről. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel. A felépült kilátótornyot 1910. szeptember 8-án adták át a közönségnek, és Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen. Ez az építmény az akkori Európa egyik leghatalmasabb ilyen jellegű építménye volt. Neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken. A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők. A szocializmus éveiben a kilátó tetején messzire világító vörös csillag volt. A rendszerváltás után ezt eltávolították. Az 1990-es évekre az egész kilátó állaga leromlott, életveszélyes állapota miatt a felső szinteket a látogatók elől lezárták, teljes felújítására 2001 és 2005 között került sor.