Pesti Vigadó

A Pesti Vigadó Budapest belvárosának egyik épülete, komolyzenei intézmény, kulturális és szórakoztató-központ. Pollack Mihály tervei alapján készült az első Vigadó, a Redoute, mely 1833-ban nyílt meg. Igen jelentős események színhelyévé vált a klasszicista épület, megfordult benne id. Johann Strauss, és 1839-ben már Liszt Ferenc is nagy sikerű hangversenyt adott itt. E helyen tartották meg Kossuth Lajos javaslata alapján 1842 augusztusában az első „iparmű-kiállítást”. 1848-49-ben az első Képviselő Ház a Vigadóban ülésezett. 1849 májusában Hentzi osztrák generális Budáról szétlövette az épületet. Feszl Frigyes 1858-ban kezdett foglalkozni az új Vigadó tervezésével. A keleti elemekkel vegyített romantikus épület nagy feltűnést keltett, s egyhamar az akkori főváros egyik legfontosabb kulturális, művelődési intézményévé vált. Ünnepi bál keretében avatták fel 1865 januárjában. Belsejét Lotz Károly és Than Mór balladisztikus témákat feldolgozó freskói díszítik. A szobrok többségét Alexy Károly szobrászművész készítette. 1865-ben Liszt Ferenc itt mutatta be a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. A Pesti Vigadó koncertterme többféle célt is szolgált: a 19. században bálokat, ünnepi fogadásokat, köszöntőket rendeztek, s számos komolyzenei előadás helyszíne volt. A fővárosban megforduló neves személyiségek sorra felléptek a Pesti Vigadó Hangversenytermében. Felléptek többek közt: Johannes Brahms, Camille Saint-Saens, Claude Debussy, vezényelt Bruno Walter és Herbert von Karajan valamint Emil Sauer, Vladimir Horowitz és Arthur Rubinstein szólisták is megfordultak itt. A Filharmóniai Társaság együttese a Pesti Vigadót tekintette otthonának annak elkészülte után, eleinte többször vezényelte itt a zenekart a Erkel Ferenc. Bartók Béla fellépéseit az épületen elhelyezett emléktábla idézi. A II. világháborúban az épületegyüttes súlyos sérüléseket szenvedett, sokáig vitatott volt hogy sor kerül-e az újjáépítésre, végül az 1970-es években megkezdődött a felújítás. Az újjáépült Pesti Vigadót 1980-ban adták át, és jelenleg is az ország egyik legszebb művelődési központja. A hangversenyterem – mely a korábbinál valamelyest kisebb terű és javított akusztikájú – a főváros egyetlen középkategóriás koncertterme. A reprezentatív kiképzésű hangversenyterem 700 üléses; a kamaraterem 220 személy befogadására képes, színházi előadásoknak, kamarakoncerteknek, kulturális rendezvényeknek biztosítja a helyszínt. A magyar kortárs képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye a Vigadó Galéria. Az épület különböző konferenciáknak, banketteknek, fogadásoknak is helyszíne. Forrás: Wikipédia