Budai Váralagút

budapesti Várhegy-alagút, vagy budai Váralagút - vagy a köznyelvben egyszerűen csak Alagút - 350 méter hosszú és a Lánchíd budai hídfőjét (Clark Ádám tér) köti össze a Krisztinavárossal. Áthalad rajta a 16-os és a 105-ös buszjárat. Szükségességét már Széchenyi István felvetette. Ürményi József 1850-ben társulatot hozott létre a megépítésre. Az építkezést 1853-ban kezdték meg Clark Ádám tervei szerint. 1865-ban adták át a forgalomnak. 1918-ig használatáért díjat kellett fizetni. Keleti kapuzata eklektikusan klasszicizáló stílusban épült. Nyugati kapuja a háború alatt elpusztult, ezt 1949-ben újraépítették. Az alagút Clark Ádám tér felőli végén található a Lánchíd hídmesterének szolgálati lakása.[1] Az alagút déli oldalán járda fut végig, ennek használata azonban gyalogosoknak nem ajánlott az autók keltette zaj és a levegő szennyezettsége miatt, erre az ott kifüggesztett tábla is felhívja a figyelmet. Az alagút keleti kijáratának tetején szintén tábla figyelmezteti az embereket arra, hogy a kapuzat tetején felállított korláton kívülre kimászni tilos.[2] Az alagút mosását a Fővárosi Közterület-fenntartó ZRt. minden évben kétszer, tavasszal és ősszel szokta elvégezni,[3] ilyenkor rendszerint három-négy napon keresztül minden nap éjjel 11 és 12 óra közöttől hajnali 4 óráig teljes szélességében lezárják a forgalom elől. Forrás: Wikipédia